...
Jelentésed rögzítettük. Hamarosan intézkedünk.
Kifejlesztés: Az első verzió a CIA A-11, illetve a kisebb radarkeresztmetszetű A-12 volt (nincs köze a USAF Attack-sorozatához). Ez 1962-ben repült először. Fejlesztői azt remélték, hogy a gép át fogja tudni lépni a 2200 km/h-s sebességet. Az eredmény azonban minden képzeletüket felülmúlta, mivel a gép háromszoros hangsebességgel volt képes repülni. A gépből 1963-ban elfogó vadász verziót szerettek volna készíteni, ennek típusjelzése az YF-12A volt. A gép létezését 1964. február 29-én ismerték el, amikor bejelentették, hogy egy A-11 átlépte a 3200 km/h-s sebességet az Edwards légitámaszpontnál. A légierő felderítő verziójának jelzése RS-71 lett volna, de a bejelentéskor Johnson elnök véletlenül felcserélte a két betűt, ezért innentől kezdve SR-71-nek nevezték. Az SR-71 1964. dec. 22-én repült először.
Az YF-12-est a B-70 szintén háromszoros hangsebességre képes bombázó vadászkíséretének szánták. Ehhez a géphez fejlesztették ki az AIM-54 Phoenix levegő-levegő rakétát, amelynek a hatótávolsága ma is a legnagyobb valamennyi közül: több mint 150 km. Ezen a gépen kívül az F-14 és az F-111 képes hordozni a Phonixeket. Az YF-12-est soha nem állították hadrendbe, a légierő átadott két gépet a NASA-nak nagysebességű repülési tesztekre. 1971 és '78 között 90 repülést hajtottak végre vele.
A B-70 Valkyrie vadászkísérete az F-108 lett volna. Az YF-12/SR-71 későbbi fejlesztés.