A mátrai favágók után a természetjárók, természetben élők is felvették eszköztárukba a furcsa, ufószerű fémedényt, amely számtalan méretben létezik. Első használói előtt tisztelegve akkor is mátrai diszkosznak nevezzük, ha már csak egy manufaktúra gyártja Budapesten. A bozótmívesekkel most egy különleges zsákmányállatot sütünk, párolunk benne puhára, amilyet nem mindennap eszik átlagember.
A borz (Meles meles) nem Kispál András tánczenekara, nem is egy cuki állat, hanem egy dúvad, amely időnként nagy tömegben, komoly kártételeket okoz a mezőgazdaságnak, de még az állattenyésztőknek is. Ilyenkor a vadászok megrohamozzák a borzvárat, és kotorékebek segítségével megkezdődik a fatális küzdelem.
Egy ilyen harcban esett el a mi ebédünk is, amelyet Papica vadász édesapjától kaptunk (köszönet érte!), hogy a legendás sütőedényt egy veremkemencében próbára tegyük.
Az eredmény "tízes" (ahogy Joó Annamária szerkesztőnk mondaná), tökéletesen puha vadhús, és a bozótmíves szakács is megérdemli a maximális 10 pontot, hiszen a fűszerezés és a zöldségválogatás tökéletesre sikerült.
Stáblista:
- Dabis Balázs Silvius - szerkesztő, operatőr, vágó,
- Gyuricza "Papica" László - bozotmíves szakács
Bozótmíves... Már a bushcraft béna fordítása is nevetségessé teszi a dolgot, de az összecsukató kempingasztallal végképp szánalmas lesz a dolog. Főleg egy olyan országban, ahol nincs olyan pont, hogy egy köpésnyire ne legyen lakott település.
Rosszul tudod. Nem védett, sőt kártétele miatt ritkítják az állományát.
Úgy tudom, a borz Magyarországon védett. Remélem ez a video nem kerüli el a hatóságok figyelmét!