MESEIDŐ 2012

Március 31-én délelőtt 10 órakor –több heti előkészületet követően- elgurult a mese fonala és behálózta az egész Művelődési Házat.
A csodálatos dekoráció bűvöletében hallgattuk Harencsár László elismert és az őt követő gyakorló, vagy éppen kezdő mesélők gyönyörű szavát.
A gyermekek hatalmas örömöt leltek a papírvár búvóhelyeiben, a manót, sárkányt, hercegnőt, vagy éppen gyűrűs farkú makit ábrázoló fotóparavánban és a puha matracokban egyaránt.
Az idő múlását egyedül a lufik fogyásán figyeltük, óránkénti pukkasztásának népszerűségét -a három éves kisgyermektől kezdve nyugdíjas nagymamáig- az állandó túljelentkezés jelezte.
A legnagyobb érdeklődés természetesen a rajz-és lógópályázat eredményhirdetését és a díjátadást övezte.
A nap folyamán rá kellett jönnünk, hogy óriási tehetségek vannak kis falunkban, ki mondanivalójával, ki leleményességével, ki pedig habitusával kötötte le a gyermekek és bizony a felnőttek figyelmét is, nagy meglepetések közepette.
Ezek közül a legnagyobb bizony az volt, amikor este váratlanul kedves barátok toppantak be az ajtón a felvidéki Búcsból, Zámoly leendő testvértelepüléséről. Molnár Zsuzsanna, Szigeti Sándor ás kedves felesége mesével is készültek nekünk. Mire éjfél után elköszöntek, a gyermekek már régen nyugovóra tértek. A nap legjobb érzése volt látni azt a tizenkilenc három és tíz év közötti gyermeket, akik ott szunyókáltak a matracokon, mint egy nagy békés család. A felnőttek éjszaka egymást váltották a mesefotelban, pihenésként pedig a nézőtér és a rögtönzött konyha között rotálódtak.
Bizony volt mit csipegetnünk éjjel és nappal egyaránt, hála a jószívű háziasszonyoknak. Akik a 24 órát végül kihúzták így még nem örültek a hatos busznak, mint aznap reggel. Négy óra és vár az ágyikó. A hátralévő órák szinte már szaladtak, mígnem vasárnap tíz órakor fizikailag is elvágtuk a mese fonalát. Érdekes, de ebben a percben már nem vágytunk haza. Szereplők és hallgatók együtt pakoltak és örömtelien idézték fel a percekkel-órákkal előbbi élményeket.
Még több, mint egy órát sztorizgattunk, persze legbelül már a következő Meseidőt tervezgetve.

Mit is jelent a Meseidő?
Ez attól függ kinek és mikor tesszük fel a kérdést. Ha szombaton tíz előtt a gyerekeknek, akkor kíváncsiságot, örömteli várakozást, jó buli lehetőségét, sok mesét. Ha felnőtteknek, akkor –az előbbieken túl- a kihívást, az emberi kapcsolatokat, a kimondott szó erejét és súlyát. Ha a kérdést megismételjük másnap tíz után, akkor a gyerekek részéről kibővül az élménnyel, hiszen ki mondhatja el magáról, hogy a Művelődési Házban töltött egy éjszakát, esetenként szülők nélkül? Most ők is kaptak egy szabadnapot. Ha a felnőtteket kérdezzük meg újra, válaszként a boldog elégedettséget, a sikerélményt kaphatjuk és a felismerést. Felismerését annak, hogy a XXI. Században a pénz teljes kizárásával is milyen boldogan lehet eltölteni egy napot a családdal és a barátokkal, hogy a szeretetre, összetartozásra, egymás és az élet iránt tanúsított alázatra támaszkodva mire lehet képes egy közösség.

Zámoly Község Önkormányzata nevében hálás köszönetünket fejezzük ki mindenkinek, aki hozzájárult a rendezvényhez, az összes mesélőnek és az összes hallgatónak egyaránt, hiszen az egységnek mindannyian részesei vagyunk. Bármelyikkőnk hiányában nem lett volna Meseidő!
A sok finomságért külön köszönet illeti meg az asszonyokat, kiknek szívük, s lelkük is benne volt a rengeteg süteményben. Hiánytalanul nem tudnám felsorolni őket, ezért bele sem kezdek, nehogy kifelejtsek valakit.
Soraimnak talán igen, de a Meseidőnek talán nem itt a vége. Aki nem hiszi, járjon utána!

-Sallai Mihály-