...
Jelentésed rögzítettük. Hamarosan intézkedünk.
A vietnámi és a koreai háború tapasztalatait a szovjet vezetés leszűrte, aminek eredményeként utasították a Mihail Leontyevics Mil vezette tervezőirodát egy harci helikopter kifejlesztésére. Mil tervei 1966-ra öltöttek testet, amikor elkészült a gép életnagyságú makettje. Az amerikai Bell AH-1 és Lockheed AH-56 harci helikopterektől eltérően az orosz gép nemcsak fegyverhordozó platformként szolgált, de deszant terében felfegyverzett katonákat is szállíthatott, akik a gépből kézifegyvereikkel tüzelve tovább fokozhatták annak tűzerejét. Mil 1967-ben kapott engedélyt a V-24 megjelölést kapott prototípus megépítésére. helikopter konkrét megvalósításánál az akkor már sorozatgyártás alatt álló Mi-8-t vették alapul. A V-24 alapvető kialakítása alig változott az alapjául szolgáló típushoz képest, de méretei csökkentek. A legjelentősebb változás, hogy a futóműveket behúzhatóra cserélték, hogy csökkentsék a helikopter légellenállását, a faroktartó robosztusabb lett, és a törzs két oldalán szárnycsonkokat szereltek fel, amelyen két-két fegyverzetfüggesztő pontot alakítottak ki. A szárnycsonkok nem csak a fegyverzet függesztésére szolgáltak, de viszonylag jelentős, mintegy 20-25%-os felhajtóerőt is termeltek előrehaladó repülés közben. Az új helikopternél megőrizték a Mi-8 TV2-117A hajtóműveit, de ellátták egy AI-9V indítóhajtóművel is. A túlélőképesség növelése érdekében páncélozták a személyzet fülkéjét és a deszant teret, valamint a hajtóművek terét. A helikopter üvegházszerű orr-részében foglalt helyet a háromfős személyzet, elől a fegyverzet operátor mögötte, balra foglalt helyet a pilóta, jobbra pedig a fedélzeti technikus. A törzsben kialakított deszant térben nyolc felfegyverzett katona szállítására volt lehetőség.
Minden idők egyik legügyetlenebb fegyvere