...
Jelentésed rögzítettük. Hamarosan intézkedünk.
az 1950-es évek második felében kifejlesztett teljesen fémépítésű, félhéjszerkezetű, deltaszárnyú, behúzható futóművel, gázturbinás sugárhajtóművel, utánégetővel, hermetikusan zárható kabinnal, katapultüléssel ellátott, egyszemélyes, elsősorban frontvadász feladatkörre kifejlesztett kis hatótávolságú, merev szárnyú repülőgéptípus. A prototípus első nyilvános bemutatkozása a Szovjet Repülők Napján történt 1956 júniusában, a Moszkva melletti Tusino repülőtéren. 1958-ra elkészült egy újabb prototípus, amit még 2 db követett. Ezek katonai jelzése Je–6–1, Je–6–2 és a Je–6–3 lett (NATO kódneve Fishbed A), hajtóművük pedig az új Tumanszkij R–11–300 lett. A Je–6–1-gyel 1958. május 20-án kezdték meg a berepülést Nyefedov pilótával. A berepülési program jól haladt, de a hetedik tesztrepülés alkalmával a gép hajtóműve 1800 m magasságban leállt, ami többszöri indítási kísérletre sem indult újra. A pilóta a katapultálási parancs végrehajtása helyett a kényszerleszállás mellett döntött, melynek során a földtől 1,5–2 méterre a gép oldalra dőlt, majd a földet érés után felborult és 200 m-es csúszás után kigyulladt. A tüzet sikerült gyorsan eloltani, de a kimentett pilóta néhány óra múlva belehalt sérüléseibe. A vizsgálat kiderítette, hogy a hajtómű-újraindításhoz szükséges üzemanyag rendszer a benne keletkezett magas hőmérséklet, majd annak ellevegősödése miatt üzemképtelenné vált. A gép felborulását az okozta, hogy a tartalék rendszer elektromos kormánya érzékenyebb volt mint az elsődleges hidraulika rendszer, ezért a pilóta túl nagy kormánymozdulatokkal vezette a gépet, korrigálásra a föld közelsége miatt már nem maradt ideje. A 2. és 3. prototípust ennek megfelelően átépítették !
és jók...
Szép gépek voltak!