Kicsit mélabús hangulat lett úrrá rajtam ettől a résztől, hisz hiába film, de a forgatókönyvírók az életből merítik a történeteiket, tehát van ilyen helyzet. Igazán megsajnáltam szegény direktort, akit az apja úgy rángat, mint egy bábut. A direktor lehet, hogy lelki társra lelne a színésznő személyében, de két ilyen szenzitív embernek összejönni nem biztos, hogy jó ötlet lenne.
A legkedvesebb résznek azt tartom, amikor Moo Kyul a papírrepülőkkel felhívja Mae Ri figyelmét magára és elmutogatják egymásnak a helyzetet. Ekkor Moo Kyul is milyen boldogan vigyorog, ami pedig nem nagyon jellemző rá, talán csak kellő mennyiségű soju elfogyasztása után lehetett őt eddig ilyennek látni...
Köszönöm, s nagyon várom a következő részt... :)
köszönöm szépen a feltöltést :)) imádom nagyon ^^
Kicsit mélabús hangulat lett úrrá rajtam ettől a résztől, hisz hiába film, de a forgatókönyvírók az életből merítik a történeteiket, tehát van ilyen helyzet. Igazán megsajnáltam szegény direktort, akit az apja úgy rángat, mint egy bábut. A direktor lehet, hogy lelki társra lelne a színésznő személyében, de két ilyen szenzitív embernek összejönni nem biztos, hogy jó ötlet lenne. A legkedvesebb résznek azt tartom, amikor Moo Kyul a papírrepülőkkel felhívja Mae Ri figyelmét magára és elmutogatják egymásnak a helyzetet. Ekkor Moo Kyul is milyen boldogan vigyorog, ami pedig nem nagyon jellemző rá, talán csak kellő mennyiségű soju elfogyasztása után lehetett őt eddig ilyennek látni... Köszönöm, s nagyon várom a következő részt... :)
Köszönöm!!!
Millió köszönet a fordításért, és feltöltésért.