Maeterlinckből a századvég lelke sugárzik. Nála a szimbolizmus nem csupán díszlet, hanem újfajta, mély életérzés. Alakjai csendesek, majdnem mozdulatlanok. Végsőkig egyszerűsítve, színektől, ruháktól, külsőségektől megfosztva lépnek elénk. Állandó társuk a halál, mely elveszti színpadi szörnyűségét, s jelentéktelenné törpül, amint földi kapcsolatba lép velük, emberekkel, belép szobájukba, leül egy üres székre. Ez a halál szinte érzékelhető. Látjuk, halljuk, tapintjuk. Ha van benne titokzatosság, csak annyi, hogy általa a láthatatlan láthatóvá, a túlvilági hétköznapivá lesz.
Pelléas és Mélisande végzetes szerelemmel vergődnek egymás felé, fogalmuk sincs a titkos erőről, mely őket egymás karjaiba hajtja, hogy szerelmük sötét végzetként pecsételje meg sorsukat. Szépségben és önfeláldozásban forrnak össze a tudat mélyén megbúvó félelem különös misztériumában. Fátyol mögött mozognak, de ez a fátyol könnyű, áttetsző. Szenvednek - a mámorban. Az élet nagy szépségeit nem bírják el - meghalnak.
Maeterlinck varázslatos álomvilágában a nyelvi zene és a zenei nyelv együtt fejezi ki azt a határozatlan körvonalú félelmet és szorongást, amely oly jellemző a huszadik század eszmevilágára.
/Balázs Zoltán/
Bemutató időpontja: 2005. április 16., Bárka Színház
Stáblista:
- Maurice Maeterlinck - író
- Lackfi János - fordító
- Faragó Béla - zeneszerző
- Balázs Zoltán - rendező
- Erdős István (Arkël) - színész
- Varjú Olga (Genevieve) - színész
- Kálid Artúr (Pelléas) - színész
- Seress Zoltán (Golaud) - színész
- Varga Gabriella (Mélisande) - színész
- Fátyol Kamilla (Mélisande) - színész
- Szikszai Kinga (A kis Yniold) - színész
- Horváth Kristóf (Orvos) - színész
- Hámori Szabolcs (Szolgálók) - színész
- Cseh Antal (Szolgálók) - színész
- Gábor Géza (Szolgálók) - színész
- Gombár Judit - díszlettervező
- Gombár Judit - jelmeztervező
- Dinyés Dániel - zenei munkatárs
- Góczán Judit - dramaturg
- Vati Tamás - koreográfus
- Hajós Eszter - ügyelő
- Kiss Réka Judit - asszisztens