...
Jelentésed rögzítettük. Hamarosan intézkedünk.
Régóta tervezem már megírni-e pár sort,
Játszani az erőset, a keményet, a bátort….
Régóta tervezem már felvállalni önmagam,
De mindegyik rímem csak kopottas törtarany.
Mióta megláttalak, már nem látok másokat,
A szépséged a szívembe késként mártogat…
Nem érted, tudom, de nem értem én sem,
Számomra már több vagy, mint a szívverésem…
Lelkem rózsakertjében a legszebben virágzol,
Suttognám a füledbe, hogy mennyire hiányzol.
Minden csókod százezer fokon lángoló mécses,
Gyűlölöm, hogy a hiányod még ilyenkor is édes.
Csak kínzod és kísérted a meggyötört lelkemet,
A szenvedésem látva, a szépséged felnevet…
Mégis imába foglalom a gyönyörű nevedet,
Te nekem vagy teremtve, ezt soha ne feledd!
Örök békét hoz lelkembe a szemeid tükre,
Áldásként ragyogsz majd közös életünkre…
Angyal vagy, ki szívemen nevetve át sétált,
Lépteid nyomán minden könnycseppem fénnyé vált.
S mikor rám szakad olykor az elrontott a világom,
A romok között Te maradsz az én egyetlen virágom.
De ki vagyok én Neked?! Egy csóró kis gizda?!
De eléd tárom mindenem: Az én szívem tiszta.
Már mindent Veled akarok, minden egyes percet,
Érted ébredni fel és Neked írni verset…
Hogy a mosolyod ihlessen minden egyes rímet,
Hogy szolgálhassam örökké ezt a csodálatos szívet.
De csak kínzod és kísérted a meggyötört lelkemet,
S én nem vagyok képes küzdeni ellened…
És imába foglalom a gyönyörű nevedet,
Míg mosolyodat gyönyörű kezedbe temeted…
Szinte törvényként tekintek minden kiejtett szavadra,
Ha belém pillantanál, már nem ismernél magadra…
Minden pillantásod legyőz a mosolyod meg eltemet,
Már észre sem veszed, hogy mindenem elveszed…
Szomorú minden perc, amit a búcsú előz meg,
De fejemben a vágyak újabb terveket szőnek…
S még pár pillanat, ami a tiszteletkörökké,
De majd meglátod, egy pár leszünk örökké.
Viszont mi lesz velem, ha mindez viszonzatlan?!
Azért gyakran előfordul ilyen világviszonylatban…
Mi lesz velem, hogyha mindez felesleges?!
S az érkező válasz, majd flegmán semleges…
Túlélem majd, vajon ahogy megfertőz a fájdalom?!
S eleredő könnyeim majd szégyellem vagy vállalom?!
Az utam ingoványos, de mégsem kell már más irány,
Lelkem hercegnője lett ez a városszéli lány…
2017-10-18.
= Szerda 22:40 =