Még valami, ami miatt totálisan nem működne a dolog. 3 vs 3 ember esetén sok egyszerűbb és logikusabb vagy tartosabb eredménnyel kecsegtető megoldás is lehetne(sorsolás, erősebb kutya, mindneki mindenkivel utáni döntés,stb.) Ellenben az ilyen élethelyzetek szinte soha nem kolátozódnak le ekkora mintára, elemszára, ennyi egyénre és épp itt jön a gond. Egy Tinder is azért halott ügy, mert bárkinek megmutathatod a tökéletes párod képét, mindenképp látni fogsz szebbeket. Főleg a nőkre jellemző, hogy a túl nagy választék esetén bármilyen választással sokkal kevésbé lesznek eláégedettek, mint kisebb merítés esetén, ezt több kutatásban bebizonyították. De nem kell csak a külsőre koncentrálni, legyen a preferenciád alapja pl. az utazás szeretete. A tökéletes párod mutathat fotókat Viharsarokból, Szilvásváradról, Gyuláról, ahol járt, de ha te látni fogsz másik egyedet, akinél a Taormina, a Vörös-tenger és a Fuji van a képeken, ezt fogod választani, mert jobban izgatnak ezek a helyszínek és vonzóbb számodra, mint szenvedélyes utazó számára ez a potenciál. Hol mondja bárki azt, hogy "ez már valszeg túl sok lenne a számomra, nem érdemlem meg,stb."?

Hát bocs, de ez baromság. Éppen olyan naiv közgazdaságtant mutat, mint amit Adam Smithék leírtak. 1. Valami fura okból kifolyólag az egyik oldalt preferálja, mintha értékesebb volna a nő és az ő akarata. WTF? 2. Feltételezi, hogy nincs semmiféle olyan határ, ami alá már nem menne le a férfi. Pl. az uncsi Cilikét senki nem akarja és csak muszájból tették a listára, de az életben ezerszer is inkább maradna a többség egyedül, mint hogy egyoroszlánfókát bevállaljon, kiváltképp... hogy is mondtad... stabil párkapcsolatra? 3. Az egész ötlet arra épül, hogy az információ korlátlan mértékben elterjedt az egész mezőnyben, tehát mindenki tudja, hogy kikből hányan vannak, hogy az értékrendjük egyértelmű és átlátható és hogy végül úgyis mindneki el fog kelni, ez pedig rettenetesen életszerűtlen. Az összes piaci anomália, amit a világban látunk, amiatt van, hogy az információk ismerete nem egyforma, sőt az információk felfogásának és a logikus döntéseknek képessége sem általánosan elterjedt. Az emberek sokszor vásárolnak drágábban, mint kéne, mert nem tudják, hogy máshol olcsóbb épp az és épp akkor, ráaádsul lehet lusták is elmenni a másik helyre vagy csak nem éri meg az extra vesződés az olcsóbb árért,stb. De mondok jobbat: Ha lenne egy hiperszámítógépe az emberiségnek, ami minden egyes objektív adatát ismeri minden egyes embernek, majd elképesztően precíz számítások nyomán összepárosítaná az összes embert, a végeredménnyel 5% sem volna elégedett. Egyszerűen minden ember többre értékeli magát a valós értékénél. Lehet konkrét gyakorlati kísérletet is tenni. Kérdezd meg 100 ismerősödet, hogy ők a sjaát intelligenciájukat az átlagos 100-hoz képest hova teszik? 90-95% fogja fölé tenni, csak hát így nem jön ki a matek... Az is probléma a fenti elmélettel, hogy mintha egyforma súllyal venné figyelembe a különböző tulajdonságokat, vagyis ha egy x területen gyengébb vagy, akkor egy y területen a jobb képességeid pont ellensúlyozni tudják, márpedig ez nem igaz. A nők magasságfétise messzeföldön híres, vagyis ezerszer inkább választanának egy erőszakoskodó, buta, de magas férfit, mint egy kedves, okos, de max velük egymagast. Így viszont a magasság behozhatatlan előny lesz, ami visszacsatol a férfiakhoz és ez által a magasak nem is akarnak majd kvalításokat mutatni, míg az alacsonyak számára fölösleges is lesz, így masszívan eltorzítják a végeredményeket.