Izrael - A katonai titkosszolgálat (Aman) és a hírszerzés (Moszad) mellett, a Shin Bet (avagy másik nevén a Shabak [Sherut Bitachon Klali]) - hasonlóan az amerikai FBI-hoz - elsődlegesen a belbiztonsági feladatok ellátásáért felelős. Működési területe kiterjed többek között az állambiztonság fenntar-tására, merényletek megelőzősére, terrorszervezetek, illetve terroristák felfedésére és hatástalanítására (kizárólag az állam nemzetközileg elismert területe, valamint a Nyugati Part és Gáza vonatkozásában), kémtevékenység megakadályozására, magas rangú izraeli és külföldi személyek védelmére, meghatározott állami infrastruktúrák és kormányzati épületek őrzésére, továbbá az izraeli polgári repülőjáratok és nagykövetségek biztonságának szavatolására. A Shin Bet igazgatója a miniszterelnöktől kapja megbízását, mégpedig ötéves időtartamra, beszámolási kötelezettséggel kizárólag a kormányfőnek tartozik. Az évek során számos kritika érte a hivatalt, mondván működése, különösen információszerzési gyakorlata során rendszerint megszegi a legalapvetőbb emberi jogokat. 1987-ben az ún. Landau-bizottság vizsgálta meg e panaszokat, s bár a testület elismerte, hogy történek jogsértések, a kiadott jelentés leszögezte: szükséghelyzetben - például egy terrormerénylet megelőzése érdekében - nem számít törvényellenesnek, ha a szolgálat emberei fenyítéssel, keretek közötti fizikai nyomásgyakorlással próbálnak információhoz jutni. E megállapítást a nemzetközi és az izraeli polgárjogi szervezetek egyaránt elfogadhatatlannak minősítették, így manapság is gyakorta nyújtanak be újabb és újabb panaszokat az illetékes bíróságokhoz, hatóságokhoz.
Az állam megalakulásával párhuzamosan jött létre a Shin Bet, mely kezdetben a hadsereg struktúrájába illesztetten működött, de még az első arab-izraeli háború idején átkerült a kormányfő „szárnyai" alá. Miért volt erre szükség? Elsősorban azért, mivel a hivatal civil feladatokat is kapott: tagjai beépültek a szovjetbarát szervezetekbe, figyelemmel kísérték az országban maradt arab közösségeket, ellenőrizték a beutazókat, letelepedni szándékozókat, valamint az országba delegált diplomatákat. Bár a Shin Bet működési területét a kezdetektől Izraelre összpontosították, hatalmas tettnek számított, amikor a hivatal varsói rezidense 1956-ban másolati példányt szerzett Hruscsov XX. pártkongresszuson elmondott titkos, Sztálint kritizáló beszédéről. Az átadott dokumentum azonnal kibékítette a szuezi válság miatt megromlott izraeli-amerikai viszonyt. A hatvanas évek során két, magas szintre beférkőző kém leleplezésével bizonyította be a hivatal, hogy gyorsan elsajátította kötelező feladatait. Dr. Israel Beér, aki a hadseregben alezredesi rangig jutott, s maga a kormányfő, David Ben Gurion egyik bizalmasának számított, Moszkva számára küldött jelenté-seket, míg Kurt Sita, az izraeli Technion vállalat német munkatársa pedig Prágába címezte a megszerzett információkat. A hatnapos háborút követően, a Shin Bet talán legfontosabb feladatává az elfoglalt területek lakosságának ellenőrzése, a merényletkísérletek megaka-dályozása vált. Mindez egyre jelentősebb terheket rótt a hivatal vállára, új működési módszereket kellett intézményesíteni, tökéletesítésre szorult a kiképzési rendszer, valamint folyamatosan emelkedett az aktív állományúak, illetve a beszervezett informátorok létszáma. A Shin Bet növekvő szerepvállalásában egyes vélemények a „rendőrállam" kialakulásának fenyegető veszélyét vélték felfedezni, különösen miután a hivatal mind több - Izrael határain túlra is kiható - botrányba keveredett.
Ezen incidensek közül az egyik legsúlyosabb az ún. „Kav 300-as" ügy volt, amikoris négy palesztin terrorista eltérített egy utasokkal teli buszt, ám a rendvédelmi alakulatok együttes fellépése nyomán sikerült - két merénylőt leszámítva - áldozatok nélkül lezárni a túszdrámát. A másik két, látszólag komoly sérüléseket nem szenvedő terroristát a Shin Bet emberei elvezették, majd később a hivatal közleményt adott ki, miszerint a palesztinok kórházba szállításuk során életüket vesztették. A hazai és nemzetközi szinten egyaránt nyomatékkal képviselt vádak szerint a merénylőket egyszerűen agyonverték. Az ügy kivizsgálására parlamenti bizottság alakult, néhányak lemondásra kényszerültek, átfogó felelősségre vonásra azonban nem került sor. A „Kav 300-as" ügynél talán még súlyosabb vád érte a Shin Betet 1995-ben, Jichak Rabin kormányfő meggyilkolását követően. A békefolyamat, illetve az annak ellenére párhuzamosan tomboló palesztin terrorizmus nagyon mély társadalmi és politikai törésvonalakat okozott Izraelben, sorozatos és egyre agresszívebb tüntetésekre került sor országszerte, a miniszterelnököt állandó vádak és fenyegetések érték. Bizonyos források tudni vélik, hogy a Shin Bet maga is provokátorokat küldött e demonstrációkra, hogy így próbáljon beépülni a szélsőségesek közé. A tragikus történtek ma már ismertek: 1995. november 4-én, egy tel-avivi békegyűlés alkalmával, Jigal Amir több lövéssel megölte Rabint. A merényletről készült felvételekből egyértelműen kiderült, hogy a kormányfő biztonságáért felelős ügynökök több szempontból is hatalmasat hibáztak, a Shin Bet amúgy is ostromlott renoméja nagyon mélyre süllyedt.
A gyilkosságot követően a haditengerészet korábbi főparancsnoka, Ami Ayalon került a hivatal élére, aki minden eszközzel azon volt, hogy helyreállítsa a Shin Bet társadalmi megbecsülését. Az egyre súlyosbodó palesztin terrorhadjárat közepette, mind nagyobb szükség vált a szervezet terebélyesedő hálózatára, az izraeli hadsereg hatékony fellépéseihez nélkülözhetetlen információkra. Bár a palesztin terrorszer-vezetek fenyegetését csak a biztonsági kerítés, illetve az azzal párhuzamosan kiépített ellenőrző rendszer tudta hatékonyan mérsékelni, az izraeli rendvédelmi szervek munkájában - a merényletek meghiúsí-tásától, a terroristák letartóztatásán, hatástalanításán át, a nagyobb katonai műveletek előzetes informálásáig - létfontosságú feladatokat lát el a Shin Bet, mely az Ayalont váltó Avi Dichter és a jelenleg hivatalban lévő Juval Diskin keze alatt visszanyerte elismertségét...
(magen.hu)