Kislányomnak Boginak készült 30 perces saját vágás, mivel a kicsiknek az eredeti másfél óra nagyon hosszú - magyar szinkronos verizó

Történet:
Japánban járunk 1958-ban, a Kuszakabe család feje, Kuszakabe Tacuo régészprofesszor és két lánya, Szacuki és Mei egy régi vidéki házba költöznek Japán egyik községében, hogy közelebb legyenek Kuszakabe Jaszukóhoz, az anyához, aki a közeli kórházban épül fel betegségéből. Első látásra a vén, roskadozó ház nem tartalmaz számunkra annyi izgalmat, de a gyermekek örömteli felfedező útja során apró, fekete lényeket vesznek észre, amik elbújnak előlük. A koromgolyócskák (ススワタリ; szuszuvatari; Hepburn: susuwatari?) kis varázslények, amik elhagyatott házakban telepednek meg, és a megfelelő gazda érkezése után elhagyják az otthont.

Egy nap Mei két nyúlfül-szerű valamit pillant meg a fűben és követni kezdi őket. A két varázslény egy csibi (törpe) és egy csu (közepes) totoró, akik egy vadrózsáson keresztül egy kámforfán lévő nagy lyukba szaladnak, ahova Mei követi őket. Itt találkozik és összebarátkozik egy ó (hatalmas) totoróval, aki üvöltések sorozatával mondja el nevét, amelyet Mei „Totoró”-nak azonosít (az eredeti változatban ez a „troll” (óriás) szó elferdítéséből származik[1]). Mei a nagy totorón álomba szenderül, de mikor Szacuki rátalál, egy sűrű vadrózsával körülvett kis tisztáson találja magát. Többszöri kísérlete ellenére sem tudja megmutatni a családnak Totoro fáját, de apja megvigasztalja, hogy ő az erdő védőszelleme és meg fogja mutatni magát, ha úgy akarja.

Egy esős éjjelen a lányok apjuk buszára várnak a megállóban és aggódni kezdenek, hogy miért nem jött azzal a busszal, amelyre számítottak. Miközben várakoznak, Mei elalszik Szacuki hátán és hirtelen megjelenik mellettük Totoro, így elsőként Szacuki is láthatja őt. Az eső ellen Totoro csak egy levéllel a fején védekezik, ezért Szacuki egy esernyőt ad neki, ő pedig cserébe egy apró csomagot ad, amiben makkok vannak. Egy buszra emlékeztető formájú óriási macska, Cicabusz érkezik, mellyel Totoro elmegy. Röviddel ezután az apa is megérkezik.
Szacuki (jobbra), Mei (balra) és a Cicabusz (hátul)

A lányok elültetik a magokat. Néhány nappal később egy éjszaka felébrednek és látják, amint Totoro és két kisebb társa szertartásos táncot kezdenek járni az elültetett magok körül. Csatlakoznak hozzájuk és a kikelő magvakból egyetlen hatalmas fa nő ki. Totoro egy mágikus repülő pörgettyűn viszi el őket egy útra. Mikor reggel felébrednek, a fa eltűnt, de a magok kicsíráztak.

Egy táviratból, amit a kórház küldött, a lányok megtudják, hogy édesanyjuk tervezett hazalátogatása elmarad, mert betegsége miatt a kórházban kell maradnia. Szacuki komolyan aggódni kezd és fél, hogy elveszítheti édesanyját és ráripakodik Meire. Mei megsértődik, úgy gondolja, hogy egészséges ételekkel meggyógyíthatja őt és egy fej kukoricával (amit ő maga szedett) gyalog indul el a kórházba, ami egy felnőttnek több óra járásra van.

Szacuki és szomszédai az eltűnt Mei keresésére indulnak, már a közeli tóban is keresik. Szacuki kétségbeesésében visszatér a kámforfához és Totoro segítségét kéri. Totoro boldogan segít és hívja a Cicabuszt, amely az elveszett Meihez viszi, majd lányokat át a környéken a kórházig utaztatja, mások számára láthatatlanul. A kórház melletti fán ülve hallják szüleik beszélgetését és kiderül, hogy csak egy kisebb megfázás miatt kellett anyjuknak a kórházban maradnia. Titokban az ablakpárkányra helyezik a kukoricát, ahol szüleik megtalálják, majd a Cicabuszon hazautaznak. Amikor a Cicabusz megérkezik, eltűnik a lányok szeme elől.

A záróképsorokban látható, hogy Mei és Szacuki édesanyja hazatért és a lányok más gyerekekkel játszanak, közben Totoro és barátai titokban figyelik őket.