Az egykori Rád település környéke már a korai időktől lakott volt, sőt még egy hun áldozati üst is előkerült a közelben 2006-ban.
A település neve a Rád nemzetségre utal. A Rád nemzetség Vecelin és a fia Rád leszármazottait jelenti, akik Somogyban, a Szent István által legyőzött Koppány területén kaptak birtokokat. A templom építői és kegyurai a Rád nemzetség tagjai lehettek, de a Pannonhalmi apátság is szerez itt adományként birtokokat. Magyar Kálmán a templomot korai eredetűnek, Vecelin és leszármazottai kegyúri bencés egyházának tartja.
1131-41 között András remete, egykori veszprémi prépost ajándékozott Rád faluban élő szabadosokat, 3 szőlőt és 6 szőlőművest a Pannonhalmi apátságnak. 1146-ban, Szines asszony adott Pannonhalmának 5 szőlőt a Rádon levő 5 háznéppel együtt.
1199-ben Imre király és öccse, a későbbi II. András közötti testvérháború egyik csatája Rádon zajlott. A harc Imre győzelmével ért véget. András herceg a vereség után családostul Ausztriába menekült. A több Rád nevű helység közül a kutatás leginkább ide, a Somogy megyei Rádra lokalizálja a csata helyét.
Egy 1229-es adat szerint a fehérvári káptalannak is volt itt birtoka.
A feltárást és állagmegóvást végző Éri István a templom építési idejét a 12. század közepére teszi. A templom első említése 1333-ból, a pápai tizedjegyzékből ismert. Ekkor Rád papja Péter volt, aki ötven kis denárt fizet pápai tized fejében. Utóda Gergely, 1335-ben húsz kis denárt. 1336-ban Vilmos pannonhalmi apát megszabta Somogy megyei jobbágyainak szabadságát és költözködési jogait, miszerint Bogát, Kara, Tepej, Szamárkút, Tard és Rád falvakban a jobbágyoknak Szent György és Szent Márton napon kellett leróniuk fizetségüket.
1419-ben István volt a plábános. 1429. április 21-én a rádi Szűz Mária parochiális egyház vagyonának őrzőit (conservatores rerum et bonorum), András fiai Jakab és Elues Benedek rádi hospeseket említik - még ekkor is István a plébános. 1517-ből Kelemen nevű plébános neve maradt fenn.
Az 1573-75-ös török összeírásokban Rád még szerepel, 8 házat említenek. Később elnéptelenedik, csak majorság lesz a falu helyén a visszahódítás után.
Romjait 1959-1960-ban az OMF tárta fel és konzerválta. A feltárás eredményei alapján vált ismertté, hogy az íves szentélyű, téglából épített első templom Árpád-kori. A külsején téglalizénákkal díszített román kori falusi templomoknak abba a nagy csoportjába tartozott, amely a 13. században a Dunántúl nyugati felére volt jellemző (Éri szerint 12. század közepi). Ezt a kisméretű templomot valószínűleg a következő század elején nyugat felé szélesebb hajóval bővítették és abba két pilléren álló karzatot, a karzat fölé tornyot emeltek. Az új hajó sarkaira később támpillérek kerültek, amire annak beboltozása miatt volt szükség. Végül a 15. század végén vagy a 16. század elején a korai templomhajó északi oldalára azzal azonos hosszúságú sekrestye került. (Koppány Tibor)
forrás: varlexikon.hu
