A mopsznak az a szánom-bánom arca! Fergetegesen igaz. Nekem volt mopszom, a Dorkili. Olyan arcuk van ezeknek a kutyusoknak, mindent ki tudnak fejezni. De a lelkük? Hát az sem semmi!
Csodálatos ajándéka ez emberiségnek a kutya! Még szerencse, hogy sokan tudunk ennek örülni és velük együtt, szeretetben, békében élni is.
Életem során mindig volt mellettem, velem kutyus. Most is, kettő egy nagy, Ő a Bubsi, és egy francia buldog, no Ő meg a Röföge=Nyuli Füli=Hortyogi=Manócska... Hát igen, így "nyomorognak" a fene nagy szeretetben.
De nagyon sok örömet kapok tőlük, ragaszkodást és féltést is! Én még nem tudom, hogy el akarnék menni, de ők már igen. Ki is verik a huppot, sőt "kiénekelik" a magas "C"-t, csak azért, hogy ne menjek, soha, sehová, semmikor...
Jó érzés ám ennyire szeretve lenni!
A mopsznak az a szánom-bánom arca! Fergetegesen igaz. Nekem volt mopszom, a Dorkili. Olyan arcuk van ezeknek a kutyusoknak, mindent ki tudnak fejezni. De a lelkük? Hát az sem semmi! Csodálatos ajándéka ez emberiségnek a kutya! Még szerencse, hogy sokan tudunk ennek örülni és velük együtt, szeretetben, békében élni is. Életem során mindig volt mellettem, velem kutyus. Most is, kettő egy nagy, Ő a Bubsi, és egy francia buldog, no Ő meg a Röföge=Nyuli Füli=Hortyogi=Manócska... Hát igen, így "nyomorognak" a fene nagy szeretetben. De nagyon sok örömet kapok tőlük, ragaszkodást és féltést is! Én még nem tudom, hogy el akarnék menni, de ők már igen. Ki is verik a huppot, sőt "kiénekelik" a magas "C"-t, csak azért, hogy ne menjek, soha, sehová, semmikor... Jó érzés ám ennyire szeretve lenni!