Ezért imádjuk! Az a csábító test, azok az izmok (főleg arcizmai, melyek le-nyűgöző, s mennyei grimaszokat tudnak produkálni), az a bűbájos hátsófertály, az összes porcikája maga a tökély! Ámuljunk, olvadjunk, mert jön az izzó, déltengeri szenvedély, a mi elragadó, erotikus fizikumú Grimaszjobbágyunk közreműködésével.


Komolyra fordítva a szót: A videók egyfajta fricskaként jöttek létre. Már régebb
óta létezik a youtube-on ez az új internetes celebvilág, és Péter az egyik nagyon népszerű képviselője. Engem pedig eléggé bosszant az, hogy az emberek nem tudják a viccmachereket, a poénhercegeket, és egyéb „grimaszkodókat” a helyükön kezelni. Nem akarok senkinek sem az életébe beleavatkozni, mindenki azt néz, amit akar, felőlem lehet az Pistike vlogger, aki bemutatja, hogyan készít padlizsánkrémből sminket magának, miközben nagyanyja ruháját viseli, hogy emelje a röhejértékét a videónak. De lehet még Shandeyka is, a 23 éves vlogger lány, aki új „trendi” kihívások elé állítja magát, miközben bemutatja, hogy hogyan szokott játszani egy éppen divatos telefonos játékkal. De napokig sorolhatnám még a hülyébbnél röhejesebb bárgyúságokat, amiket valószínűleg már megvalósítottak, hiszen az interneten minden őrült ötlet megvalósul. (És itt most a videóimra is gondolok.)
DE! Van egy kis gondom, mégpedig: A legtöbben nem tudjátok a helyükön kezelni ezeket az embereket. Ők nem sztárok. Szerethetitek a munkásságukat, lehet olykor nevetni rajtuk, de ennyi. Nevettetni nem nehéz, nem akkora kihívás, Anettka betelefonálói, vagy a különböző idiótán beszélő/cselekvő sutyerák emberkék is ugyanúgy képesek arra, ahogy a vloggerek (itt főleg azokra gondolok, akik a szórakoztatást tűzték ki célul). Lehet, ők néha kulturáltabban csinálják, lehet, a videóik tetszenek és ez egyfajta szimpátiát ébreszt bennetek, de igazából ennyi.
Elég keserves az, hogy mindenki ebben a hírnévvel teli és csillogó-villogó világban akar élni. A vloggerek élvezkednek a fiatalok rajongásán, úgy csinálnak, mintha egy család, vagy legalábbis egy kis baráti kör lennének.
Vajon a tizenéveseknek miért van szüksége erre?
Egyrészt megunták a kereskedelmi tévés „ikonokat”, nekik újakra van szükségük, akik jobbak ennél, akiket közelebb érezhetnek magukhoz. A közelebb itt sajnos azt jelenti, hogy képes vele teljesen azonosulni, kvázi: jé, ez olyan, mint én, ezt én is tudnám csinálni…
Ám van ennél egy még elkeserítőbb tényező is:
A mai világban a család fogalma kezd megszűnni, a kapcsolatok kezdenek kiüresedni, mert ez a kedves, szabad, nyugati világ kizárólag az élményszerzés lehetőségét adja át nekünk, mint boldogságunk aranyszínezékkel befutatott kulcsát. Olvastatok valaha egyetlen „trendi” női magazint? Mennyit írnak a családi kapcsolatokról, vagy a barátságról? (Tudom, hogy vannak ilyen „barinős” cikkecskék, de mondjatok már olyat, amelyik nem arra fut ki, hogy valamilyen terméket, helyet, vagy új sorozatot reklámozzon, persze csak burkoltan.) Mind tele van termékkel, reklámmal és buzdítanak arra, hogy vegyél meg minél több dolgot, hogy boldog, szép, trendi és népszerű nő váljék belőled. (A férfi magazinok is hasonlóak, bár szerintem azokat jóval kevesebben olvassák.)
Megjegyzés: Ezeken a magazinokon kívül figyelembe kell venni egyéb ténye-zőket is, amelyek hasonlóan befolyásolják a mai kor emberét, pl.: filmek, hirdetések, stb.
Szóval a tizenévesek megkapták a saját „jóléti nihil”-csomagjukat.
Viszont érzések, kötődés, és ragaszkodás nélkül senki sem képes élni – így jönnek a képbe a sztárok. Ők a példaképek, a kedvencek, hiszen a gyerekek állandóan magukkal viszik a telefonjaikat, egyre többet neteznek – így a neten több időt töltenek, mint a családjukkal (azért nem hiszem, hogy mindenkinek a családja kegyetlen vadállat pszichopatákból áll, akik elverik őket egy furkósbottal) vagy akár barátaikkal. Ennek következtében kialakul egy kötődés az általa nézett, viszonylag szimpatikusnak ítélt személy(ek) iránt, ekképpen bármilyen tehetséges/tehetségtelen legyen is az(ok) a személy(ek), fiatal hősünk nézni fogja. Itt a mondanivaló vagy egy tényleges produkció nem érdekel senkit. Egyetlen egy feladatod van, ha sztárrá akarsz válni: játszd el azt a szerepet, hogy te vagy a közönséged rokona, jó barátja, akit bármikor ki lehet kapcsolni és sosem kell vele veszekedni, vagy kellemetlen aromáját belélegezni. Szereteted feltétele, legyen csupán a feliratkozás, vagy a like, tégy meg nekik egyre több mindent, amit kérnek tőled, mutass nekik utat, légy a házi kedvencük és prófétájuk egy személyben.
Sem a vloggerek, sem a rajongók nem hibásak. Találkoznak, jönnek a közös képek, az autogram, az ölelés. ‒ A tökéletes és boldog kapcsolat. A tudatlanság boldogsága, igazi bibliai kép tárul elénk – az a világ, amelyben Ádám és Éva még nem ettek a Tudás fájának gyümölcséből. Soha nem kell átélniük negatív élményeket egymással, soha nem ismerik meg egymást igazán, senki nem jön rá arra, hogy a másik is olyan ember, mint ő. A rajongóknak a vloggerek elérhetetlen, bálványoznivaló „Aranyborjakká” válnak, a vloggereknek a rajongók kedves, édes-bújós plüssökké, és egyszerre élhetnek ebben a mai steril, tökéletességre törekvő világban, miközben be vannak zárva saját érzelmi nyomornegyedeikbe. Ugyanolyan szerencsétlen és sajnálatraméltó mind.
A 2 „kaszt” közül a vloggereket még enyhe megvetéssel is illetném, ugyanis ők különlegesnek akarják magukat érezni, ők még többet akarnak kivenni ebből a „szeretetkosárból”, eljátsszák, hogy a rajongóik, az ő drága kincseik az új családjuk, persze észre lehet venni, ez csak színjáték, nekik az ezért járó hála jár: mégpedig a rajongóktól jövő hasonszőrű „érzelmek” többszöröse.
Ha tényleg sztárok lennének és igazán nagyot alkottak volna, nem lenne erre szükségük. Egy józan ítélőképességű alkotónak a munkái a fontosak, hogy a közönségének valami fontosat és jót mutasson, akár szórakoztassa őket ezzel, akár elgondolkodtassa. Ő nem lényeges, csak az, amit csinál, tudja ő is csak egy a sok közül, ő is olyan, mint mi, csak neki ehhez, az alkotáshoz van tehetsége (másnak meg a főzéshez, közgazdaságtanhoz, kozmetikához, és még sorolhatnám).
Kvázi mindannyian lényegtelen senkik vagyunk a történelem színpadán és mindannyian valakik vagyunk a magunk jogán, mind másban, és másban vagyunk jók. Csak vannak, akik ebből ki tudják hozni a maximumot, másoknak pedig nem jön össze szinte semmi.
És miért pont Peti, és mi ez a sok gusztustalan, gonosz, elmebajos videó, amit készítettem róla?
Azért ő, mert ő ennek az internetes celebvilágnak a legismertebb hazai zászlóhordozója, de erről még később szó lesz, hogy miért „szálltam rá” ilyen elvetemült módszerekkel.
A videók azért lettek ennyire elborultak és perverzek, mert Péter videói is ilyen szellemben készülnek. Nem különb semmilyen valóságshow-tól, ami a tv-ben van, csak annyiban, hogy ő vágja ezeket, ő szabályozza, hogy mi legyen benne és mi nem, így nem lesz olyan nevetséges figura, mint pl.: ÉNB Lali, pedig nagyon hasonló kvalitású karakterek. Kicsit úgy viszonyul Lali és Péter egymáshoz, mint pl.: a II. világháború propagandafilmjeiben bemutatott különböző rezsimek. A rendszerek a saját alkotásaikban mindig magukat állították be jónak, csodálatosnak és igazságosnak, míg a többiek undorítóak, hazugok és szennyes, mocskos mordori orkok voltak.
Így tud a saját videóit készítő és szerkesztő Péter felemelkedni, és így válik egy nyomorulttá az RTL klub által megszabott mozgásterű Lali.
Bármilyen életforma is légy, ha a sok „imádlak” –tól elveszíted az önkritikai érzéked, könnyen megtörténhet, hogy az ember önmaga iránt érzett egészséges nárcizmusa bizony kóros mértéket ölt. Ez a nárcizmus pedig nagy segítséget nyújt Péternek a videók vágásában. Persze aki ismer olyan felvételeket róla, amiket nem ő vágott, az láthatta, hogy a vágói tehetség mennyit segíthet egy karizmátlan, érdektelen egyénnek, aki még nem is tűnik annak a vicces, szórakoztató személyiségnek, aminek el akarja magát adni.
Szóval istenigazából Péter úgy jött a képbe, hogy a környezetemben rengetegen szidták őt, hogy: „ezt nézzem meg”, „micsoda pojáca” „régen jobb volt” stb. Péterről az ő fejükben élő képet elevenítettem meg a videóimban: a kislányfogdosó, gusztustalankodó, képmutató idiótát. Bár ezek a felvetések nem alaptalanok, én nem gondolom, hogy ezeket ilyen véresen komolyan kéne venni. A kislányfogdosás itt nem pedofil vágyakat takar, Péter ezzel az „alfahímségét” próbálja demonstrálni; a gusztustalanság mögött kiégettség és tehetségtelenség lapul; a képmutató viselkedés pedig arra világít rá, hogy Péter soha nem gondolt semmiről igazán semmit, igazából azt csinálja, ami épp a legtöbb szimpátiát termelte ki számára.
Mikor láttam a videóit, mindenki csodálkozott, hogy nem hozzájuk hasonlóan az ún. „dühös és rémült világvége hangulattal” reagáltam le a „mesterműveket”.
Ha nincs szükséged éppen valakire, aki betölti nálad a megmondóember/vátesz/próféta szerepet, akkor hamar rájössz, hogy a hülyülés miatt kezdett el videózni, csak sokan a magyar filmes bemutatói miatt többet láttak bele a munkáiba – így szerezte meg kezdeti népszerűségét.
Későbbi videóitól nekem anettkai élményekben volt részem, de legbelül egyfajta sajnálatot és szánakozást éreztem iránta.
Ha felszínesen tekintünk a fiatalemberre és eddigi munkásságára, akkor levonhatjuk azt végső következtetésként, hogy csinálja csak nyugodtan, hisz ő olyan trash, olyan gagyi, igazából csak egy új arc Kiszel Tünde, Győzike, Fekete Pákó stb. után, egyedül az imádat, ami körüllengi őt, az nevetséges.
A videóimban is ugyanezt a tanulságot vontam le vele kapcsolatban.
Viszont gondoljuk ezt át alaposabban. Szüksége van néha az embernek más imbecillitásán nevetni. Már említettem, hogy az Anettka-videók, a régi, nagy magyar kertévés celebvilág, valamint a bugyuta youtube videók mind megadták nekünk ezt a szórakozást. De ebből ma már túltermelés van, már átlépték azt a szintet, ahol már nem tudunk nevetni, hanem csak szánakozni.
Ebbe a világba csöppent Péter, aki átlagos, vicceskedő, izgága gimnazistaként kezdte, és mint azt mindannyian tudjuk, a marháskodás a kamasz fiúk természetes velejárója.
Azonban Péter mára már körülbelül 30 éves, és mint annak idején Antal Imre MC Papaként, úgy próbál ő is fiatalos és pörgős maradni, amivel csak röhejessé teszi magát, hiszen 30 évesen újra meg újra egy 17 éves, menő, trendi, „vicces vagyok, így hódítok” típusú tinédzserfiút akar eljátszani.
Közben az egész hőzöngés és az, hogy állandóan a grimaszjobbágy szerepében tetszeleg, nem rejt mást a színes, csillogó, fénylő kirakat mögött, mint egy iszonyatos ürességet, amelyben kivehető egy szerencsétlen vesztes sziluettje, aki folyamatosan belekényszeríti magát egy nevetséges szerepbe. Hiszen rajongói által végre átélheti és elhiheti azt, hogy ő különleges, ő egy különb ember (miközben valljuk be, hallottunk már jobb poénokat és jóval karizmatikusabb előadókat is) egyúttal megkaphatja azt a törődést, figyelmet, szeretetet, amelyet nyilvánvalóan nem biztosítanak számára. Azért gondoljunk bele, ha egy normális, kritikus, ám figyelmes atmoszféra venne körül minket, rá lennénk-e mi szorulva arra, hogy az egónkat fényezzék, és virtuális puszijaikkal árasszanak el minket ismeretlenek, mert valamiféle felületes szimpátiát sikerült kiváltanunk belőlük?
Ámbár Péter virtuális „birodalmában” nem csupán a „magasztaló, tiszta szeretet” vert táptalajt. Ehhez a szerencsétlenhez egyre több beteges képzelgés kapcsolódik: ő a cirkuszi majom, akit szétszedhetnek, és bármilyen gennyes váladékot is ejakulálnak rá, ő kibírja. Eljött hát a betegebbnél betegebb kérdések ideje, amelyet gúnyos, perverz izgalom kísér.
Péter a tömeg számára az új Barbie baba, bármilyen ocsmányságot el lehet vele játszani. Nem vagyok képmutató, én is ezt tettem. Tényleg sötét bugyrokba vezetnek le a videóim, de ezzel én Péter jelenlegi helyzetét akartam illusztrálni, megmutatni a nyomorúságot, ami ebben a szánni való emberben van, azontúl adni az én véleményem szerint Budapest tv színvonalú kreációinak egy fricskát. Vagyis egyszerre parodizálom és kritizálom, illetve remélem, sikerült rámutatnom, hogy aki azt vallja nincs szégyenérzete, ezenkívül üres és tartalmatlan, az bizony eldobja emberi mivoltát.
Tessék, nézzétek meg ezt, na, ez tényleg maga a mélymocsok. Nemcsak a szerző a hibás itt, Péter attitűdje és videói már réges-rég megadták az ilyen élettelen gyötrelmeknek a zavaros írásaikhoz a kezdőlökést. Az írás igazi különlegesség, Danielle Steel világát ötvözi egy pohár töménnyel ‒ Egészségetekre!: http://dancsopeterfanfiction.tumblr.com/
Dancsó Péter a naivak és a szerencsétlenek védőszentje: http://indavideo.hu/video/Terhelo_tenyek_Dancso_Peterrol