...
Jelentésed rögzítettük. Hamarosan intézkedünk.
Ian Fleming ponyvahősének, James Bond-nak a sikerét számos filmes- és televíziós produkció próbálta kihasználni, hogy a 007-es ügynök és titkos kémvilága farvizén evickélve maga is sikert érjen el. Születtek Bond alakjához hasonlóan könnyű léptű, elegáns figurák Fleming tézise alapján, de idővel létrejöttek ennek antitézisei is. Vagyis olyan alakok, akik számára maga az ügynöklét is jóval realistább világban játszódik és ebben emberibb, ugyanakkor a legkevésbé sem érdektelenebb személyiségükkel próbálnak érvényesülni. Ők James Bond mostohagyermekei, akik nem kívánják követni a nagy előd makulátlanságát, hisz annál sokkal izgalmasabb, sebezhetőbb karakterekké is képesek válni feladatuk, vagy küldetésük teljesítése alatt.
Ők a filmművészet szórakoztató antiBondjai, akik keményebb körülmények között, veszélyben és csábításban is az eszükre és a leleményességükre hallgatnak. Egy sebezhetetlen hős helyett a valósághoz közelibb szereplők mindannyian.
Közülük is elsőként a leleményes Harry Palmert szeretném bemutatni, akit Michael Caine testesített meg több film (1965-'96) erejéig, melyből kettő (Az Ipcress ügyirat, 1965; Temetés Berlinben, 1966) ma már vitathatatlan klasszikussá érett.
Palmer, ez a simulékony, szőke intellektuális forma, aki blazírt, de a nők iránt mindig érdeklődő, fakó tekintetét egy szemüveg mögé rejti a maga nemében egy unikum a brit titkos ügynökök között. Egy bukott katona, akit nem elsősorban a kötelességtudat, hanem felettesei zsarolása tart a szolgálatnál, mely körülményt inkább a börtön helyett választott. Caine értelmiségi külleme, gunyoros játéka pedig egyedülálló jelenséggé varázsolja ezt a figurát, akinek megjelenésén túl a hangneme, különösen eredeti angol dialektusa is élményszerű.
Mindazonáltal talán Harry Palmer volt az első igaz rövidlátó hős és ez a tény az olyan korán szemüvegessé váló gyerekeknek (mint én is voltam) hihetetlen elégedettségérzést adott anno. Mert látni való volt egy titkos ügynök, aki szemüvege ellenére volt hódító és hibái ellenére eszesebb ellenfeleinél.
A jelenetek a Temetés Berlinben (Funeral in Berlin, 1966) című filmből származnak.