Ian Fleming ponyvahősének, James Bond-nak a sikerét számos filmes- és televíziós produkció próbálta kihasználni, hogy a 007-es ügynök és titkos kémvilága farvizén evickélve maga is sikert érjen el. Születtek Bond alakjához hasonlóan könnyű léptű, elegáns figurák Fleming tézise alapján, de idővel létrejöttek ennek antitézisei is. Vagyis olyan alakok, akik számára maga az ügynöklét is jóval realistább világban játszódik és ebben emberibb, ugyanakkor a legkevésbé sem érdektelenebb személyiségükkel próbálnak érvényesülni. Ők James Bond mostohagyermekei, akik nem kívánják követni a nagy előd makulátlanságát, hisz annál sokkal izgalmasabb, sebezhetőbb karakterekké is képesek válni feladatuk, vagy küldetésük teljesítése alatt.

Ők a filmművészet szórakoztató antiBondjai, akik keményebb körülmények között, veszélyben és csábításban is az eszükre és a leleményességükre hallgatnak. Egy sebezhetetlen hős helyett a valósághoz közelibb szereplők mindannyian.

Közülük pedig Robert Ludlum regényíró amnéziás szuper ügynöke Jason Bourne talán a legismertebb. Bourne regényalakként a paranoiairodalom egyik utolsó kiérlelt hőse, aki a hidegháború végén találta meg a maga kihívását az elvtelen bérterrorizmus ellen harcolva.

A Ludlum ponyvahősét megjelenítő feldolgozások (leszámítva a legelsőt) végül csak annyit emeltek át ebből a rendkívüli képességű, de emlékei elvesztése miatt kiszolgáltatott és nagy küzdeni akarású figurából, amennyit a modern kor szemlélete elbírt. Tovább csavarva annak rejtélyén, ami Bourne számára maga is homályba vész:
Vagyis kiktől származik gyilkos képességei tárháza, milyen árat fizetett ezekért a múltban és milyen nyughatatlan jövő várhat egy olyan emberre, aki ilyen adottságokkal bír?

A karaktert érintő talányoknak a megfejtésére elsőként Richard Chamberlain indult útnak a múlt nélküli Bourne bőrében, még 1988-ban A Bourne-rejtély című tévéfilmben. Végül is a Chamberlain szikár alakját, értelmes madárszemeit jellemző markáns benyomás tette olyannyira emberarcúvá és esendővé Bourne kiemelkedő személyiségét (illetve annak hiányát), hogy ez az izgalmas benyomás tovább tudott öröklődni az ezredfordulón túlra is.

Míg azonban Chamberlain Bourne-je számára csupán egyetlen diabolikus alak tevékenysége (a nemzetközi terrorista, Carlos) okozta az összes bonyodalmat, addig 2002-től Bourne-t játszó Matt Damon már egy egész kormányzati árnyékvilággal volt kénytelen szembeszállni, amelyik eltörölni kívánta gyilkos nyomait, ahogy egykori ügynökét, magát Jason Bourne-t is. Ebben az újkori környezetben pedig Bourne kiszolgáltatottabbá vált mint valaha, nem csak amnéziája által, hanem annak okán is, hogy ellenfelei száma nőtt és mindannyian megbújtak az újabb és újabb gyilkosok mögött, akiket az kivégzésére küldtek.

A szerepben jó erőben lévő, fiús-letisztult, ugyanakkor átlagember benyomását keltő Matt Damon rendkívüli alakításában Bourne ismét csak múltja áldozatává vált, de ez csupán a rá leselkedő veszélyek kis részét képezte. Bourne immár egy üldözött, kitaszított végrehajtóvá lett, aki könyörtelen ellenfeleit csak magát sem kímélő hatékonyságával élheti túl, de még "győzelmében" is magányra ítéltetett.

A Jason Bourne köré épülő konspiráció hálójában pedig még olyan, az események mellékszálán célponttá váló alakoknak is szerepet juttatott, mint Aaron Cross. Crosst is a Bourne múltját adó kormányzati összeesküvők képeztek, "tenyésztettek" (génmódosító képességnövelőkkel) azzá az egyedülálló katonává, amivé vált. Most azonban Cross is. Bourne-höz hasonlóan az útjukban áll. A Crosst jól faragott krumpliarcával, dinamikusan megjelenítő Jeremy Renner alakításában viszont ez a hős látszik eddig a legkevésbé kiszolgáltatottnak a Bourne-univerzumban. Bár hasonlóan üldözött, mint sorstársa, ő viszont tisztában van azzal, hogy kicsoda valójában és miért éri meg küzdenie megállíthatatlanul.

A videóban szereplő jelenetek a A Bourne-csapda (The Bourne Supremacy, 2004) című filmből származnak.