A "Bohémia lázadójának" nevezett művész a megnyitóra saját kisrepülőgépével érkezett.

*

Magyar Narancs: Nagyon sok botrányos munkája van. Az egyik korai kiállításán olyan helyzetet teremtett, hogy a nézők nem tudták hányás nélkül végignézni, de szélsőségesen indulatos visszhangja volt annak a művének is, ahol Szaddám Huszein mása lebeg formaldehidben. Szándékosan provokálja a nézőket?

David Cerny: Nem hiszem, hogy lennének nézőim. Nézőik a rocksztároknak vannak. Majd minden kérdésnél megmondom, hogy eddig körülbelül hányszor válaszoltam rá. Erre körülbelül kétszázszor.

MN: Rendben. Akkor mit szól ahhoz, ha most befejezzük, és készítek egy álinterjút - ahogy ön is hamisított az Entropa esetében?

DC: Semmi kifogásom ellene.

MN: Semmiképpen sem állíthatja, hogy a legtöbb munkájának ne lenne igen erős politikai vonatkozása. Az ismertségét meghozó korai köztéri munkáiban sok humor is volt. Ilyen a négy lábon "menekülő" Trabant (Quo Vadis?, 1990) vagy a Prága központjában álló második világháborús emlékmű, egy szovjet tank rózsaszínűre festése 1991-ben.

DC: Az a tank az én generációm számára az 1968-as bevonulást jelentette. Hiába szelídítettem meg a megszállók harci járművét, az orosz követség nyomására a hadsereg lefestette zöldre. A parlament néhány tagja aztán visszafestette pinkre.

MN: Mi, magyarok irigykedtünk önökre a csengettyűs forradalmukért, meg egy kicsit Václav Havelért is. Olyan vidám, ironikus népnek tűnnek.

DC: Amikor 2000-ben egy kiállításra feldolgoztam a cseh történelmet, az aprólékosan kidolgozott jelenetek közé valóban bekerültek kedvesek is: a Rolling Stones tagjaival poharazó Havel vagy Hrabal a sörözőben. De ne feledje, hogy itt volt Teresienstadt is, a maga szörnyűségeivel. Tudja, mit adott Csehország a világnak? A gázkamrákban használt Zyklon-B gázt. (A gázt többek között a csehországi Kolínban állították elő - a szerk.) Készítettem is egy fiktív terméksorozatot erre emlékezve: csinos kis "elgázosító" spray-ket, természetesen a felhasználók igényeinek megfelelően más-más nyelven és dizájnnal.

MN: Van ennek a cseh történelmi sorozatnak bármi köze az Entropához?

DC: Nagyjából annyi a közös bennük, hogy azt is én találtam ki.

MN: Formailag az Entropa a 1995-ben készült Kits-sorozat folytatása.

DC: Igen, a modellsorozattal kapcsolatban van. Ugyanúgy a mozaikként szétdarabolt, kitördelhető részekből álló gyerekjátékok formáját követi. A legelőször készült nagyméretű csomagokban volt összeszerelhető Jézus Krisztus, Éva, de megerőszakolt halott nő is. Ebből nőtt ki a S-o Pauló-i Biennálén bemutatott Standing artist, az álló művész bronzszobra, mellette egy állványon pedig ott lógtak a testrészei.

MN: A prágai Futura Galéria oldalfalánál két óriási, előrehajló "ember" hátsó fele látható. A kis létrán felmászva a néző az "ánuszukban" egy-egy videofilmet nézhet meg. Pontosan mit is lát?

DC: Ez a munka 2003-ban készült. A prágai modern művészeti múzeum igazgatója és Václav Klaus kásával eteti egymást, miközben a We Are The Champions szól. Egyik szereplő sem örült a dolognak.

MN: Ön nem nagyon kedveli a cseh köztársasági elnököt. Mit szólt a lisszaboni szerződéssel kapcsolatos bonyodalmakhoz?

DC: Nehéz eset, mert Václav Klaus egy buzi. Sok homoszexuális barátom van, úgyhogy ez nem a legjobb szó. Emellett egy állat. De ez nem menti fel őt. Bízzunk benne, hogy Európa képes lesz megszabadulni ettől a szenilis idiótától, s valamilyen módon rákényszeríti, hogy írja alá a nemzetközi szerződést (interjúnk október 27-én készült, amikor még nem lehetett biztosan tudni, hogy a cseh elnök aláír-e vagy sem - a szerk.). A jelenlegi állás szerint és cseh állampolgárként a szerződés mellett vagyok, azzal együtt, hogy ha Hollandiában élnék, akkor nem biztos, hogy annak a pártján állnék, hogy a nemzeti kormányok olyan sok hatáskört és jogkört átadjanak egy központi irányításnak. De a cseh viszonyokat ismerve támogatom.

MN: Valóban annyira megosztja a társadalmat a Benes-dekrétum?

DC: Nem hiszem. Klaus nacionalista, aki ha nem tud mást, akkor előhúzza ezt a kártyát, amelynek szerintem már nincs értelme és tartalma sem. Igyekszik az országot abba a helyzetbe hozni, hogy Oroszországtól ismét maximális függőségbe kerüljön. Hogy miért, azt nehéz megmondani. És erre bármilyen, még a legpopulistább eszközt is felhasználja. Elmehetne a riogatással odáig is, hogy a liszszaboni szerződés aláírásával a cigányok bekerülnek a parlamentbe. Alapvetően bármire képes, mert pszichopata. És mindenek mellett még russzofil is.

MN: Azért vannak önnek teljesen politikamentes munkái is.

DC: Igen, például a kedvencem, a Metálmorfózis Észak-Karolinában. Időnként elmegyek oda, és üldögélek mellette. Ez egy hatalmas mozgó szökőkút, amely egy emberi fejet formáz. A fej több mint negyven vízszintes idomból áll, amelyek különböző irányokban és viszonylag gyorsan mozognak. Egyébként meg lehet nézni az interneten is: egy webkamera folyamatosan közvetíti.

MN: Egy 1994-es kiállításán, ahol egészen pici szobrokat állított ki, szerepelt egy mű, egy kétágú hímvessző, melynek végén emberfejek voltak. 2003-ban a Prágai Nemzeti Színház homlokzatára egy óriási, maszturbáló figurát tervezett, amelyből víz folyt volna, a következő évben pedig elkészült az a szökőkút, amelyen két férfialak egy Csehországot ábrázoló medencébe pisil. Van a pénisznek valamilyen kitüntetett szerepe vagy különleges jelentősége a művészetében?

DC: Nem hiszem.... Van egy óriásira növelt pisztolyokból álló sorozatom is, mégsem gondolom, hogy fegyverbuzi lennék. Vagy itt vannak a "falra mászó", hatalmas bébiszobraim, ennek alapján már pedofil lennék? 1991-ben kiállítottam a Sztálin-szobor alatt talált csontokat és koponyákat - de nekrofil sem vagyok.

MN: Nemrégiben mégis egy olyan képernyős-hangfalas, interaktív szökőkút tervéről nyilatkozott, amely harminc darab, közszereplők nevét viselő és bronzból készült falloszból fog állni.

DC: ", hát az csak egy vicc volt. A sivár belpolitikai helyzetre utaltam ezzel, na meg adtam egy kis témát a cseh újságíróknak. Az ötlet széles körű ismertsége mutatja, hogy rólam már mindent el tudnak képzelni. Még várom a cseh parlament tiltakozó jegyzékét.

MN: 1999-ben készítette el Csehország védőszentjének ironikus szobrát, a Szent Vencel döglött lovon című művet. Magyarországon ebben az időben tombolt a Szent István-kultusz; szinte minden településnek jutott egy-egy (legtöbbször minősíthetetlen kvalitású) patetikus szobormű. Befogadóbb volna a cseh közeg, hogy ki lehetett egy ilyen művet köztéren állítani?

DC: Számomra a publikum néhány barátomat jelenti. Nem hiszem, hogy a szélesebb közönség befogadóbb lenne. Ezt a szobrot ugyanúgy tönkre akarták tenni, mint a pisilős munkát - de mivel az magánterületen, egy luxusvendéglő udvarán áll, rendőrök védték meg a szkinhedektől. Amikor a Ló még a Vencel téren volt fellógatva, nemcsak parlamenti képviselők, hanem egy csomó magánember is panaszt tett ellene. Annak idején elég sok felirat került a mű mellé - olyasmik, hogy "neked kellene itt lógni helyette".

MN: Mégis tény, hogy Prágában jegyzett turistalátványosságok a művei.

DC: Igen, ezt én is észrevettem.

MN: És örül neki?

DC: Hülye lennék, ha nem tetszene.

szerző
Dékei Kriszta
publikálva
2009/45. (11. 05.)
http://magyarnarancs.hu/film2/rolam_mar_mindent_el_tudnak_kepzelni_-_david_cerny_szobrasz-72540