Részlet a "Márkák háborúja" című filmből. A filmben a fiatal ember egy villámcsapás következtében olyan képességre tesz szert, hogy látja az emberekre az asztrál térben rátelepedő negatív entitásokat. Ezek a csak kevesek által látható érzelmi és függőségi élőlények valóban léteznek és mint egy amorf forma, körülöttünk lebegve belőlünk táplálkoznak és egyre jobban irányítanak minket. Képesek egyesülni hasonló elementálokkal és így népeket irányítani kollektíven befolyásolni vagy akár félelemben tartani, háborúba taszítani. Amennyiben kivonjuk belőle az energiánkat megszűnik létezni, de mint a Kyrkhorok be is kebelezhetnek minket és felül kerekedhetnek rajtunk. (A főnök mindig te vagy, kérdés mennyire engedjük át az irányítást, a külső dolgoknak?) Elementálokat én elem tárolóknak is mondanám, melyek a fejlődésünk és tapasztalataink természetes részei. Az egónk ragaszkodik hozzájuk, hiszen őáltaluk is érezhetjük annak magunkat, akinek a felszínen az életben felépítettünk magunknak mint személyiség. A baj az, hogy mint a filmben a fiatalember megemlíti, hogy a vágyainkat már nem mi formáljuk, hanem átengedtük az irányítást a multi cégeknek és hagyjuk, hogy ők keltsenek bennünk vágyat, az általuk kínált termékek iránt. Az ember pedig maga is egy vágy. Vágy vagy. Isten vágya, hogy megnyilvánulhasson miáltalunk, így mi magunk is egregorok és elementálok vagyunk az Isten számára. Az asztrál (köztes) térben rengeteg hasonló érzelem test keresi a hasonló a hasonlót vonz elve alapján azt a közösséget vagy embert akire rácsatlakozhat, hogy továbbra is létezni tudjon mint nem fizikai élőlény, hanem mint egy szellem test, amin simán átnyúlhatsz, nem lesz tőle bajod, hiszen nem e világban látható de a mi világunkra döntően ható gondolati és érzelemtestről beszélünk. Szembe kell velük, a rossz szokásokkal a függőségeinkkel nézni, tudatosítani magunkban, majd lépésről, lépésre felülírni a berögzült tudatalatti programjainkat, amelyek rögzültek bennünk az életünk során mint cselekvési minta. Természetesen csak azt amit negatívnak ítélünk meg a szellemi szabadságunk szempontjából. Erre legkésőbb a halál pillanatában alkalmunk lesz.
"A halál során a lélekben az egész életének minden információja (emléke) lefut, újra tudatosul alig egy másodperc alatt. Ennek során felbukkannak az összes kibocsátott elementálok és lehetőség van ezek visszacsatolására, felülírására, azaz megváltására a kitaszított létükből. Ez egy információ feldolgozási folyamat, ami korábban is elvégezhető, még az élet során akár többször is. A dolog lényege, hogy újra tudatosítani kell a traumás élményeket (ez a mágiában az elementál "megnevezése") és meg kell emészteni őket, azaz túltenni magunkat rajtuk. A kibocsátott elementálokat vissza kell hívni és az anyagfelhőket információsan felülírni, megfosztva őket korábbi tartalmuktól, rezgésképüktől. Ezt nevezik az indián varázslók az összegzés folyamatának, amely során az életünkben szanaszét hagyott energiákat kell visszaszívnia az embernek önmagába. "
Ide kívánkozik, hogy az asztrál tért mondhatjuk egy másik dimenziónak is. Azért érzékelik kevesen, jobbára médiumok és a szellemvilágra fogékony emberek, mert más ennek a világnak a rezgéstartománya és más a mi világunk rezgéstartománya. Azonban ez a világ is ugyanitt van. Pontosabban tudomásom szerint hét részre oszlik az asztrál világ és minél nagyobb tudatosság van az adott elementálban annál légneműbb nagyobb a kiterjedése és így annál kevésbé érzékelhető. Értelemszerűen a kevésbé tudatos elementálok vannak a legközelebb a mi érzékelés tartományunkhoz, így ezekkel könnyebb felvenni a kapcsolatot különféle szeánszokon. A testünket is körbeveszi egy finom aura, amely a testünk képének az egy százalékát tartalmazza és ezt azért sokkal többen látják. Az asztrál anyag ettől egy fokkal finomabb így érthető, hogy még kevesebben észlelik őket szerencsére. Nem lehet nagy élmény az, mint az egyik látó ismerősöm mesélte, amikor a lépcsőházban találkozol ilyen emberi testformát megtartó de már nem élő egykori emberekkel, akik valamiért nem tudták elhagyni a Földi síkot és az asztrál testük energia lenyomata a volt lakásuk környékétől nem tud elszakadni. Sokszor ezek a lények azt sem tudják, hogy meghaltak és ugyanúgy folytatják a napi rutinjukat amit megszoktak és hónapoknak kell eltelnie nekik ahhoz, hogy tudatosodjuk bennük, hogy valami nem kerek. Az asztrál világban nem csak azok a lelkek vannak akik arra várnak, hogy feloldódjanak a bennük a földi lét alatt fel nem dolgozott érzelmeik, hogy egy idő után majd tovább léphessenek a ritkább légnemű állapotok felé, majd mindent elfelejtve, újra vágyat érezhessenek arra, hogy újra leszülessenek, hanem mi is ott vagyunk köztük álmainkban az asztrális térben. Ott így elég nagy az élet és minden ugyanígy kivetítésre kerül, lehet dolgozni, szeretni, tudatosodni és találkozni olyan emberekkel is akik már eltávoztak innen de a köztes létből még nem sikerült tovább lépniük. A szeánszokkal vigyázni kell, mert a rengeteg éteri test alig várja, hogy megnyilvánulhasson, valaki által és így könnyen hazacipelhetünk magunkkal egy nem kívánatos vendéget is, akitől azután nagyon nehéz megszabadulnunk ha az éterikus testét magunkba engedtük óvatlanul. Csak azt vesszük észre, hogy sokkal jobban kívánjuk az alkoholt vagy a cigit, esetleg olyan helyre kívánkozunk ahova előtte eszünkbe sem jutott volna. Ha valakinek már eleve van egy alkoholgőzős kipárolgása vagy érződik rajta a cigaretta szívás következtében megnyilvánuló ilyen olyan illatfelhő, azt ezek az érzelemtestek megpróbálhatják befürkészni, esetleg olyan képességeket adva neki, ami előtte nem volt rá jellemző és így befolyásuk alá vonni a célszemélyt. Így akár lehet valakiből író is egyik napról a másikra és azt hiszi az ihlet nem mástól hanem a felébredt tudatából származik, de ha tegyük fel Hemingvét idézte meg és olyan erős volt a gondolati kapcsolati frekvencia, hogy a térben találkozik a nagy író rezgéseivel, úgy azokból is bevonzhat magához elementálokat és valóban nagyságrendekkel jobban fog írni, de megkapja hozzá az író hevességét, alkoholista viszonyulását és az öngyilkosságra való hajlamot is. Ezért csak óvatosan az ilyen megidézésekkel. Amit keresni és kérni kell az a saját Isteni forrásom által rám ruházott önvalóm.