A kobold cápa az egyetlen élő mélytengeri cápafaj. Legjellemzőbb sajátossága szokatlan alakú feje. Pontosabban a feje végén lévő hosszú lapátalakú, csőrszerű megnövekedés, ami nem más, mint az amúgy is hosszú cápa orr.A kobold cápa azokat a mélységeket kedveli, ahová a napfény már nem ér el. Ausztráliától a Csendes-óceánon át egészen a Mexikói-öbölig mindenhol megtalálhatóak. Legnagyobb számban azonban a Japán körüli vizekben élnek, ahol magát a fajt is felfedezték, még a 19. század végén.A goblin cápák a legtöbb cápafajhoz hasonlóan ragadozók. Étrendjüket tintahalak, rákok és egyéb mélytengeri halak teszik ki. A szaporodásáról és életéről nem tud sokat a tudomány, még a halászhálókba is ritkán akadnak. Ezeknek a véletlenszerű és ritka találkozásoknak a pozitív oldala, hogy a világ számos cápafajával ellentétben ő nem szerepel a veszélyeztetett fajok listáján.A kobold cápát 1897-ben fedezték fel Yokohama partjainál, a Sagami-tengerben. A kezdeti „lelkesedés” gyorsan le is lohadt és a következő dokumentált találkozásra, több mint húsz évet kellett várni.A faj latin neve: Mitsukurina Owstoni. Az elnevezés egyik része a fajt besoroló Kakichi Mitsukuri japán zoológustól ered, míg a második: az első példányt kifogó japán halásztól Alan Owston-tól. A goblin cápa, japán nevét- tenguzame- a nippon folklórban oly gyakori szereplőjéről: a tengu-ról kapta.Általában a 200-300 méter mély vizeket részesíti előnyben, de a kutatók találkoztak már 1300 méteren is élő példánnyal. Mivel nagyon nehéz ezt a fajt megfigyelni, a ritka találkozások alkalmával megjelölik őket. Mind a mai napig, mindössze 45 ilyen példányról tud a tudomány.A felnőtt egyedek, több mint három méteresre, és akár 150-200 kilogrammosra nőhetnek. Ellentétben a többi cápával, uszonyai nem hegyesek, hanem lekerekítettek, ráadásul a hasi úszó sokkal nagyobb, mint a hátúszó. Élettani sajátosságai közé tartozik még a testtömeg 25%-át kitevő máj. Mivel a cápáknak nincs úszóhólyagjuk, ez a megnagyobbodott belső szervük segítik a merülést és emelkedést.Meghosszabbodott orruk nem csak megjelenésüket teszik különlegessé, de a vadászat hatékonyságát is segítik. Ez a nyúlvány a központja annak az elektromos érzékelő rendszernek, ami minden cápánál megtalálható. A kobold cápa esetében azonban ez a biológiai műszer sokkal érzékenyebb, hiszen a teljes sötétségben ez az egyetlen érzékelő képesség, amire támaszkodhatnak a tájékozódásban és táplálkozásban.Annak ellenére, hogy vemhes példányt még sohasem sikerült fogni, a tengerbiológusok feltételezik, hogy a többi cápához hasonlóan ő is elevenszülő. A halászatok járulékos veszteségeként szerencsére nem szerepel túl gyakran. Ettől függetlenül a rögzített-hosszú zsinóros felszerelés és a vonóhálók rájuk is veszélyt jelentenek.2003-ban, több mint száz goblin cápát fogtak Tajvan észak-nyugati partjainál egy olyan területen, ahol korábban nem találkoztak velük. A jelentések szerint a térséget sújtó földrengés volt az oka a cápák jelenlétének.Laboratóriumi körülmények között problémás tartani. Az első élve kifogott példányt egy hétig sikerült életben tartani a Tokiói Egyetemen. 2007 Január 25.-én egy másfél méteres kobold cápa fogtak, szintén Tokió közelében. A tokiói tengeri vidámparkban szerették volna kiállítani, mint fő látványosságot, de két nap múlva ő is elpusztult.
Forrrás.http://pv-tv.tv/hungarian/?p=9203
Szöveg: Vetró Péter