...
Jelentésed rögzítettük. Hamarosan intézkedünk.
Heltai Jenő - Dal a szomorú nyaralásról
Mint tisztes burzsoához illik,
most nyaraló-helyen lakom,
az országútra nyílik ajtóm,
a szemétdombra ablakom.
Aki belép a hajlokomba,
rögtön beteg lesz, nagy beteg.
Ezért a nyári hónapokra
négyszáz forintot fizetek.
Négyszáz forintot! Koronában
azonban nyolcszáznegyvenet,
(Külön a kertért húsz forintot,
a sárga fene egye meg!)
Mert kertem is van, nagyszabású,
egy nyomorult fa, két bokor
és fölül minden csupa hernyó,
és alul minden csupa por.
Azonban ettől eltekintve
itt édes a családi kör,
reggel benéz az ablakomba
egy-egy tehén, egy-egy ökör.
És belebőg a reggelimbe,
hogy hull a vakolat belé,
és sóhajtásom vágyva száll
az oly távol Budapest felé.
Néha betéved a szobámba
egy nagy disznó vagy más barom,
s kóbor kutyák bőszült csapatja
használja klubnak udvarom.
Este a szájamba repülnek
nem sült galambok – ó, dehogy,
darazsak, hangyák, éjji lepkék
amelyek száma sohse fogy.
Közben nagyot döf néha rajtam
egy becstelen, szomjas szúnyog,
ha ez tovább tart tíz napig még,
hát bizony isten elhunyok.
Éjjel, mikor aludni vágyom,
aludni némán, boldogan,
a fürge békák muzsikálnak,
hogy vacog tőle a fogam.
Minduntalan újabb vonat jön,
visít, csörömpöl, zakatol,
füstjét beküldi a szobámba…
Ez a pokol! Ez a pokol!
Biztatgatom magam erősen,
hogy a falu varázsa ez,
és nem tart már nagyon sokáig,
mert októberre vége lesz.
Hogy üdülésre, pihenésre
valók e csöndes, szép hetek,
mikért a nyári hónapokban
négyszáz forintot fizetek.
Biztatgatom magam erősen,
de mindhiába, nincs hatás.
Mit ér nekem a legnagyobb por,
mikor a szívem vágya más!
Elismerem: e méla vágyban
nincs bölcsesség és nincs haszon,
de én a becstelen, a piszkos,
füstös fővárost szomjazom.
Az aszfalt bűze és szemetje
e távolságbul szinte kincs,
mit ér nekem a legszebb csirke,
addig, amíg kirántva nincs!
Falu, Természet, Szent Poézis,
ahány szó, annyi sok csalás,
a Nyár varázsát tönkretette
az istenverte nyaralás.
Oh, jobb a főváros porondján
színi a pesti levegőt,
a hamisított kertben ülni
a bűvös kávéház előtt.
S amíg a rikkancsok rohannak,
s a villamos harangja szól,
szemünk behunyva álmodozni
a nyárról és a faluról.