Istenek vagyunk? Az időtlen időkig című filmben, a főhős, talán nem lövöm le a poént nagyon, beleragadt az időben, mint egy időhurokban. Hamar rájön, hogy bármit csinál, annak igazából nincsen messzemenő következménye, hiszen ha eljön a másnap reggel hat óra, a rádió újból felébreszti, és újból indul az előző nap, de ha nem változtatunk rajta, akkor ugyanazok a kudarcok és szerencsés események fognak megtörténni, mint az előtte lévő nap. Ha már így alakult, hogy módomban áll bármit megtenni akkor arra fogok törekedni, hogy a magam javára és mások megelégedésére is egy jobb világot teremtsek. Mert hozzá kell tenni, hogy a főhősünknek mikor elalszik nem törlődnek az emlékei, mint a többi szerencsés vagy éppen ezért nem szerencsés embertársainak. Mindenre emlékszik és épp ezért ezen esetek tanulságait, megélve, végtelen számú idő áll rendelkezésére, hogy kijavítsa az emberi gyarlóságból eredendően bennünk lévő hibáit.
Na, már most. Mi van akkor, ha esetleg így működik a világ? Ugyanis én ezt keresem, hogyan működhet valójában a világ, ha nem fogadom el a megszokott és tudományos megállapításokba és szabályokba ágyazott kollektív mátrix kivetítéseket. Szerintem sok filmben üzeneteket hagynak nekünk, hogy gondolkozzunk el esetlegesen a legképtelenebb lehetőségeken is, mert ha egyszer megkérdőjeleződik az, amit most valóságként fogadunk el, akkor onnantól kezdve, tovább kell majd lépnünk és ehhez próbálok magamnak más teóriákat és valóságokat keresni. Az, hogy én ezt komolyan veszem, mert érdekel a tudatkutatás, az idő, a teremtés és a valóságunk megélése, az legyen az én bajom. Más, másban éli ki a szabadidejét én sokszor ezzel. :) Bennem is felvetődött az utóbbi időben többször, hogy mi van akkor, ha mi is ugyanígy éljük meg az életünket, csak én nem egy napban, hanem egy életben gondolkodom. Mi alakítjuk magunknak azt a valóságot, amit megakarunk élni. Igazából mi teremtjük meg hozzá a szereplőket, mert, ahogy bennünk van az Isten, mi is Istenek vagyunk, így teremteni is tudunk, csak mindenki azt teremti meg magának, mint valóságot, amiben hisz, amit a tudata valóságosként el tud fogadni, és amit a környezete kollektív hitte ehhez, mint valóság hozzá tud tenni. Ebből lesz egy kollektív massza, egy mátrix valóság térben és időben és ezt éljük meg. Aztán ha meghalunk, itt jön a csavar, nem biztos, hogy reinkarnálódunk egy másik testben, hanem lehet, mindig ugyanakkor és ugyanott születünk meg és mindig ugyanazt az egytől száz évig terjedő időintervallumot éljük meg, ugyanazon általunk kitalált szereplőkkel csak mindig egy kicsit másképp. Azonban ha a felejtés homályából az előző életeinkből feljönnek emlékmorzsák, akkor számunkra hamarabb képessé válunk arra, hogy mint Istenek, a számunkra legmegfelelőbb módon változtassunk azon, hogy a végén, ha a számunkra megfelelő happy end végre bekövetkezik, onnantól kezdve, végre egy következő napon vagy létezés síkon, tovább folytatódhasson az általunk kitalált történet.
Ezen az alapon, lehet számtalan atomháború lesöpört már minket az asztalról, de akkor jön Isten és visszahelyezi önmagát a robbanás előtt ebbe a testbe, (teret és időt meghajlítva és manipulálva) amiben éppen élünk és meg óhajt nyilvánulni. Induljon újra a szerencsekerék, nézzük meg, hogy most mi lesz belőle, hiszen az egész csak egy JÁTÉK! :)

UI: Azért teszem fel az általam megfogalmazott gondolatokat két példányban, hogy hátha az egyik túléli a jövőt. Ezért szoktam ide és a You-tube csatornára is feltölteni őket.