FRANCOIS CLAUDE 1939 -1978. - THIBAULT LUCIEN ..
És most, hogy nincs tovább,
Hát eljött már a búcsú perce.
Itt állsz, s én nézek rád,
S azt mondom csak,
Na persze, persze.
A könny, a fájó könny,
Titokban hull az emlékek dombján.
De én szerettelek,
A magam módján.
Szép volt az első szó,
Az első csók, az első versek.
Szép volt a randevú,
Az izgalom, a színes tervek.
Szép volt a harmatcsepp,
A napsugár a nyíló rózsán.
De én szerettelek,
A magam módján.
Mért kerget szét a gonosz sors?
Miért száll a perc?
Miért olyan gyors?
Ha nincsen tűz, ha nincsen láz,
Üres a szív, üres a ház.
A csend remeg,
Én szenvedek,
A magam módján.
Az est még bársonyos,
Még simogat, mint lepkeszárnyak.
De már két csók között,
Lehullanak a szürke árnyak.
Hisz rég kihűlt a láng,
S csak nevetünk a tegnap szomján.
De én szerettelek,
A magam módján.
Ha nincsen tűz, ha nincsen láz,
Üres a szív, üres a ház.
Fordul a kulcs, kattan a zár,
Hát vége már, nincs tovább.
A csend remeg,
Én szenvedek
A magam módján.
De én szerettelek,
A magam módján.
Zene:
- Dömsödi Farkas Bálint - A magam módján