ISMERETLEN SZERZŐ..
Májusi szép éjszakákon, orgona nyíláskor.
Eszembe jut a szerelem, egy éjszaka százszor.
Eszembe jut a szerelem, csókod ölelésem.
Megsiratom azt a napot, mikor hittem néked.
Májusi szép éjszakákon, álomtalan csendben.
Nálam hagyott fényképedre, ráhullik a könnyem.
Temetgetem minden éjjel, arcod mosolygását.
Siratom a szívem lelkem, elmúlt boldogságát.
Azt a legényt akit én már, megcsókoltam százszor.
Nem is akar hallani már, orgona nyílásról.
Ki tudja hogy merre jár most, csókolja egy másik.
Hej Istenem az orgona, miért nem virágzik?
Virágzik még az orgona, éppen úgy mint régen.
Csak már nékem nem virágzik, nincs kinek letépjem.
Amikor még köztük jártam, virágokat szedtem.
Azt a barna hajú legényt sokszor megöleltem.
Lassan hull az őszi eső, a hervadó tájra.
Tudtam hogy a szerelmünknek, sok könny lesz az ára.
//:Ha te tudtad hogy miattad, össze tör az élet.
Ronggyá tépett szívvel is csak, téged szeretnélek.://
Zene:
- Némethné Kovács Magda - Májusi szép éjszakákon