VITKAY GYULA 1895 - 1973. - ZSABKA KÁLMÁN 1897 - 1971 ..
Megfordítom kocsim rúdját, itt hagyom az ősi szülőföldet.
Ahol fájó keservében, minden szív csak darabokra törhet.
Neki vágok a világnak, száz határát összejárom sorba.
Valahol csak nekem is jut, egy szál rózsa, viharverte gyűrött kalapomra.
Bejártam a kerek földet, találtam ott piros rózsát százat.
Tüzes borral tüzes csókkal, altatták el bennem a sok vágyat.
//:Mégse gyógyult meg a lelkem, oly hazug a nagy világ ha szép is.
Megfordítom kocsim rúdját, a kanyargó Tisza partján, szebb a szenvedés is.://
Zene:
- Madarász Katalin - Megfordítom kocsim rúdját