szenicei, ok, cinikus is vagy, gyere, beszélgessünk még. Mondj még valamit! Idézz még abból a gyűjteményből. Gyere, gyere. Maradj még itt, a topikban, maradj a gép előtt, várlak.

Kedves Szenicei!
Aki veri a gyerekét, az tényleg barom.
Apám nem vert engem, csak nevelt. Évente ha egyszer kaptam egy-egy nyakast, mind indokolt volt. Tanultam belőle, végül is jó gyerek voltam, segítő és szerető testvére két tesómnak, becsületes és sikeres felnőtt lett belőlem.

A szenicei egy segg.

Én is ütném, aki az ételt pazarolja, háborús időkben, de az már elég rég volt mi felénk. Mostanában a kaja jórésze egyszerűen megromlik mielőtt megennék.

Egy kis arrogancia sose rossz... Te ne tudnád... No jó, akkor definiájjjunk ögyet! A fegyelmezés olyan színtelen, szúrós szagú szonátaszármazék, melyben igen csekély hányadban mutatható ki cseppfolyós ekvilibrizmus. Legutolsó ismert előfordulási helye: BKV-jegypénztárak és tsai. (Akadémiai Nagyszótár 542. old.) Becsületszavamra. Minden agresszivitás nélkül. Még mielőtt köddé válnánk mindahányan... (Szemelvény az "Így definiál a hiteles Szenicei" c. gyűjteményes összkiadásból.)

szenicei, amíg nem definiálod kellő egzaktsággal a fegyelmezés fogalmát, addig a kategorikus kijelentéseid és a másik véleményét tárgyilag téveskénti minősítéseid hiteltelenek. További hiteltelenséget generál az arroganciád.

Én mindennap így gondolkodom. Mióta vagyok. Csak ma összejött egy lyukas délután. Meg némi fáradtság. Kis relax... Aztán majd megint felszívódok. Ahogy és amennyire tudok meg lehet.

Kedves hokklajk: Tárgyilag érvénytelen kijelentés. A polgári értékrenddel semmiképp sem fér össze a gyerekverés. Tévedés az is, hogy a gyermeket fegyelmezni kellene. Nem kell. Veréssel meg végképp nem, de nem is lehet. Ezek egyszerű valótlanságok, bár elterjedt legendák. De hogy a gyerekverésből hogy következhetne egyenesen az illemszabályok pozitív ismerete, az már mindenképpen felfoghatatlan volna, ha nem volnék messzemenően tisztában az emberi hülyeség sajáttermészetének leglényegével is.

Szinte egyidoben irtunk be Szeniceivel. Tenyleg sajnalom, hogy gyerekkoraban bantalmaztak, de tovabbra sem hiszem, hogy minden szulot vadbaromnak kellene titulalnia csak azert, mert fegyelmezik gyermekeiket.

Papugaja edesapja nem barom volt, csak a regi, polgari ertekeket kepviselte. Az akkori illemszabalyok nem engedtek meg, hogy az asztalnal a gyerekek jatszadozzanak az etellel. Gondolom, Szenicei baratunk nem sokat hallott az illemrol! A gyerekveresrol annal tobbet tud. Oszinte reszvetem!

Nem mellesleg: Engem szintén vertek a szüleim. Ha pedig a mai napig földönfutó állatoknak tartom őket emiatt, milyen logikai, értelmi alapon kellene jobb véleménnyel lennem a tieidéről? Meg nem tudnád magyarázni, attól tartok...

Mi baj, Csillagom? Talán nem barom, aki gyereket üt? Érdekes elgondolás. Nyilván nem ok nélküli...

szenicei, most már fogd vissza magad.

kedves
de a játssz azért két sz!

Irgalmatlan nagy barom lehetett az apád, hallod. Egy gyereket semmiért sem lehet megütni, nemhogy azért, mert játszik.... Iszonyat, hogy milyen primitív állatok közt élünk.