Egy új videósorozatot kezdek, mely James Bond rajongásomnak igyekszik számot adni.

Ian Fleming aligha hihette, amikor megteremtette hősét, a 007 számmal jelölt ügynököt, hogy hová növi ki magát karaktere zamatos nyelvezetű ponyváiból.

James Bond azonban jóval túlélte alkotóját, ahogy megőrizte frissességét több generáció elmúlásán keresztül is. Kétségtelen, hogy a mozikultúrában való megjelenése tette azzá, ami. Divathőssé nemzedékeken át, akire odafigyel a vásznon a közönség. Egészen olyan részletekbe menően kap figyelmet Bond, hogy mit eszik, mit iszik, mit visel és milyen dámákat bújtat az ágyába könnyedén. Bond jellemét ugyanakkor már többször elkárhoztatták, mint macsó és dicsérték, mint sármőrt egyaránt. Felmérték kétértelműségét hidegvérű tetteiben és forró vágyaiban a mind újabb nők iránt. A XX. század kalandhőse volt, aki az '50-es években született és egy olyan cool szakmát űzött már akkor is, mely kontinensek átszelésére, egzotikus idomok és idegen veszélyek legyűrésére jogosította fel. Bond kém (helyesebben brit ügynök) volt, és az is maradt. Eleinte Fleming hírszerző múltjának idealizált kivetítéseként szolgált, mint sarkalatos és stílusos figura, később a mozik akcióhőse lett.

Megjelenését már egy tucat szórakoztató moziban biztosította több különböző, és máshogy megnyerő férfiarc. Köztük olyan nagynevű színészeké is, mint Sean Connery, Roger Moore, Timothy Dalton és Pierce Brosnan. Jelenleg új feltámadását éli a mozivásznon Daniel Craig fellépésében, így megérett az idő arra, hogy az oldal méltó figyelmet szenteljen neki. Emiatt nyújtom át most ezt a jelenetgyűjteményt mindenkinek, aki kedveli ezt az állandóan más arccal bemutatkozó mozihőst: Bond, James Bond.

A hidegszemű:
Timothy Dalton 1987-1989-ig alakította James Bondot és meg kívánta újítani a figurát, Fleming eredeti, regénybeli karakterét alapul véve, sajnos ez azonban csak részben sikerült a számára. Annyit érdemes viszont megjegyezni vele kapcsolatban, hogy bár mindmáig sokan vitatják erényeit, az az álláspont egyértelműen változni látszik, hogy elhibázottan nyúlt volna Bond személyiségéhez. Ma már legalább ugyanannyian állítják azt, hogy Connery mellet ő volt a legjobb James Bond. Hiszen lényegében alkalmatlan hollywoodi és tökéletes „irodalmi, klasszikus” Bond volt. Szemmel látható különbség, hogy Sean Connery vonásaiból áradó férfias fanyarsága, Lazenby kartonjóképűsége és Roger Moore kellemes úriemberarca mellett Dalton kevésbé volt divatra szabott. Fleming őstípusához viszont már ezért is, külsejében az ő alakja állt a legközelebb. Miként Daltont jellemzi a hidegen metsző szempár, egyfajta „izgalmas” benyomás, mely gyakran eltökélt kíméletlenséget tükröző profilját meghatározza – ezekben megegyezik Fleming Bondjának regénybeli leírásával. Voltaképpen a mai mérvadó megítélés az, hogy Dalton intelligens színjátszóként állt egy figurához, mely ikon akkor, nem igényelte ezt az intelligenciát. 1991-ben ugyan ismét terveztek a színésszel egy Bond-mozit, azonban ez nem valósult meg. 1994-ben pedig egyszerűen visszaadta a szerepet és azóta is, ott motoszkál a rajongókban a kérdés mi lett volna, ha létrejön vele még egy mozifilm?

A kiemelt jelenetek a Halálos rémületben (The Living Daylights) című 1987-es Bond-moziból származnak.