CSEH JUDIT 1941 - 2014
Mikor néha, késő őszi estén,
Lombtalan fák közt, orgonál a szél.
Eszembe jut, egy szép tavaszi emlék,
Egy régi vágy, olyankor újra él,
Az álmaimat, elvitték az évek,
A sóhajom ki tudja, merre szállt.
Amikor néha hátra, hátra nézek,
Fáj hogy mindennek, régen vége már.
Nekem már nincsenek álmaim,
Nekem már nincsenek vágyaim.
Én az élettől semmit sem akarok.
Mindegy hogy ősz van, vagy szép tavasz,
Nekem már mindkettő, ugyan az,
Többé szeretni, senkit már nem tudok.
Engem megcsaltak, mindig az álmok,
Én a májustól, semmit se várok.
Nekem már nincsenek álmaim,
Nekem már nincsenek vágyaim,
Én az élettől, semmit sem akarok.
Hiába hűtlen, elrepült a május,
Elhervadt rég, a réten a virág.
A nyárral együtt, messze száll a vágyam,
A boldogságunk összetört zihált.
Hová tűnt a nyár, az ifjúságom.
Hol az a kedves, régi szép szempár.
Dér csípte lombon, bús magányban járunk,
Kár hogy elmúlik, minden ugye kár.
Nekem már nincsenek álmaim,
Nekem már nincsenek vágyaim.
Én az élettől, semmit sem akarok.
Mindegy hogy ősz van, vagy szép tavasz,
Nekem már mindkettő ugyan az.
Többé szeretni, senkit már nem tudok.
Engem megcsaltak, mindig az álmok,
Én a májustól, semmit se várok.
Nekem már nincsenek álmaim,
Nekem már nincsenek vágyaim.
Én az élettől, semmit sem akarok.
Stáblista:
- Etusmama - Szerkesztette:
Zene:
- Cseh Judit - Nekem már nincsenek álmaim