KÁRPÁT ZOLTÁN 1882 - 1969. - SELYMESI SEIDE REZSŐ 1887 - 1941
Belepte a határt a dér, pereg pereg a falevél,
Ősz borult a tájra.
Mintha minden falevéllel egy emlékem,
Egy reményem örökre elszállna.
Engemet is belep a dér, rám is pereg a falevél,
De nem ez fáj nékem.
Fáj hogy sosem voltam boldog,
Ezért az én könnyem csillog, minden falevélen.
A zizegő falevelek, messze viszik a könnyemet,
A szomorú éjbe.
Elrepülnek tovatűnnek s nem látják,
Hogy minden könnynek száz jön a helyébe.
/:Tovapergő sok falevél, egy napon mind tiszta fehér,
Hó száll le a földre.
S mikor minden tavaszt remél,
Engem talán a hó a tél, eltemet örökre.:/
Zene:
- Jákó Vera - Belepte a határt a dér